Radnóti Miklós: Ikrek hava /részlet
2009. október 26. 22:45, rhumel,
3 komment
Kategóriák:
A Radnóti versnaplóba
Címkék:
Hatter
Íme az Ikrek hava fájón szép prózájába beillesztett, címtelen kis vers:
Péntek. Hiába minden, ó hiába!
Meghalt apa. S meghaltak sorra mind.
De mindazok, akik csak vélem éltek,
élnek ma is nehéz szívemben és
elég egy könnyű rebbenés
kezemre hogyha röpke lepke száll,
vagy ág érinti vállamat,
ők adnak jelt, akiknek teste már
meghitt mosolygás, illat vagy virág
s csak csontjaik szorongnak lenn a föld alatt.
Kivételes eset mindig előfordulhat. S habár ez a hely Apámról szól, Apám versei, emlékei, érzései, fordításai, dolgai kerültek, s kerülnek lassacskán ide fel, most mégis Radnóti pár sorával szeretnék Myrtille versnaplójához csatlakozni.
Ha egyetlen verset választhatnék. az „én” Radnótim a Sem emlék, sem varázslat lenne. De már felkerült a naplóba…
Mióta Myrtille kedvesen hívott, csatlakozzak magam is, azóta motoszkál bennem, mi az, ami mégis pont ide illik ? Nem is volt nehéz megtalálni…
Ghardaïai "lap" /Flórának
2009. augusztus 4. 10:37, rhumel,
2 komment
Kategóriák:
Levél idegenből 1966-1970
Címkék:
vers
SZAHARAI KÉPESLAPOK
Fény, szél és tavasz: ez volt Laghouat.
Sétáltunk csak a pálmafák alatt,
gondtalanul, nevetve nagyokat.
Az utca népe tarka forgatag,
színes szőnyegek és fehér falak
- az ég fényei elvakítanak.
Nincs vágy, nincs emlék, nincs akarat,
lustán megáll az álmos pillanat.
Nekünk mennünk kell. Boldog, ki marad.
Homok, pálmafák, tevekaraván.
Sziklák, örök nyár, örök délután.
Aztán hirtelen, egy kanyar után
kéken és fehéren feltűnt Berriane.
Biblikus táj ez: nyájak, pásztorok,
az alfafű s a végtelen homok.
Mi rohanunk, nyugtalan vándorok
- fejünk felett idegen csillagok.
Képre kép villan, sorra váltja a
színeket a laterna magica:
Berriane, Beni Isguen, Ghardaïa, Bou Noura.
Széttört tükrök. Emlékek halmaza.
Versike, a ríkattató...
2009. június 13. 22:25, rhumel,
Még nincsenek kommentek
Kategóriák:
Gyermekkuckó 2
Címkék:
vers
ORSIKA A BALATONNÁL
Anyucival egész héten
a Széchenyi utcát nézem,
de van program hét végére:
kirándulunk Kenesére.
Kenesén már kora reggel
a madarak dala kelt fel.
Fenn a fákon száz meg száz
sárgarigó fuvoláz –
csupa dal a kert, a ház.
Ha kinyitom a szemem,
harmat csillog a gyepen,
ameddig a szemem lát
- s anyu hozza a teát.
Anyucinak sok a dolga,
vásárolni megy a boltba
és vesz mindent ami kell,
ez engem is érdekel.
És ha nincs más dolgom éppen,
szívesen el is kísérem.
Ebéd előtt nagyapával
sétálok egy jó nagyot,
hazatérünk sok virággal,
amit Maminak hozok.
Ott a sarkon a bozótban
rengeteg a vadmimóza,
le is tépek három szálat:
elviszem a Ciluskának.
Hogyha ízlett az ebéd,
szundikálok kicsikét,
szempillámra pilleszárnyon
libben rá az arany álom.
A délután csudajó,
fürödni visz nagyapó,
sárga gumicsónakom
ringatja a Balaton.
Jámbor kutya mindig álmos,
nincs kedve az ugatáshoz,
de ha csirkecsontot kap,
farkcsóválva ropogtat.
A víz felett a sirály
suhan, lebeg, fel-le száll.
Ragyog még a napsugár
s nádon a szél muzsikál.
Hűvösödik, lenn a parton
lopakodik már az alkony.
Megnyúlnak már mind az árnyak,
a réten a szél feltámad.
Pelyhekben hull a homály,
tücsök cirpel, dala száll
és a nagy sötéten át
szól a béka-szerenád.
Fellibeg a hold az égre,
csillag villog a sötétbe,
kiságyában puha párna
s álom vár az Orsikára.
Nagyon messze még a nyár,
hisz nincsen csak február,
de én már azt álmodom,
hogy vár rám a Balaton.
Ifjú házasok 1954.
2009. április 22. 21:12, rhumel,
1 komment
Kategóriák:
Szerelmes zsoltár
Címkék:
vers
REGGELI IMÁDSÁG
Lásd, felvázolta már a láthatárra
a hegyek vonalát a pirkadat,
szobámból surran, ím, az éjjel árnya,
derengenek a jólismert falak,
olszlik az álom zavaros világa
és visszatér a száműzött tudat.
Te még alszol, az álom árja ellep,
feledtél vágyat,bánatot, szerelmet.
Az én szívemben lassan felremegnek
dadogva a dédelgetett szavak
s melengetve, mint takaród a tested,
szelíden-halkan megszólítanak.
Mint gyerekkori, régi ima, reszket
szívemben a rorátés áhítat
és míg a nap kel és oszlik az éjjel.
így szólongatlak szívem szép hitével:
„Üdvözlégy nékem feleségem, párom,
ki áldott vagy az asszonyok között,
dajkáljon szelíd anyaként az álom
és béke lengjen hunyt pillád mögött.
Az ébredésed, kedves, egyre várom,
mert véled életembe költözött
a szeretet, amelyben hajdan hittem
és ott fénylik hűséges szemeidben.
Felvillannak a friss hajnali fények,
az új nap itt áll, ím, a küszöbön.
Ki benned hisz csak, adj erőt szívének
s én elviselem könnyen, bármi jön.
Megtanultam, hogy mégis szép az élet
s e tanulságot néked köszönöm.
Maradj meg mindig, életemnek párja,
az én világom szép világossága.
Zsengékből
2009. április 22. 20:47, rhumel,
Még nincsenek kommentek
Kategóriák:
Fanyar gyümölcs
Címkék:
vers
EPIGRAPHE
Elillan az álom, a dal tovaszáll, tovalibben
s honnan a szó zendült, hallgat a gyermeki táj.
Messzesuhannak az évek a fénytelen égen,
illan az illat, alél s halkul a régi románc.
Ellobbannak a lángok, a lányok, az ifjú szerelmek
és mit a vers őriz: hűlt pora, holt hamu csak.
Tavaszt álmodón
2009. január 19. 19:55, rhumel,
1 komment
Kategóriák:
Szerelmes zsoltár
Címkék:
vers
TÉLI ÉJSZAKA
A téli fák most, tele zúzmarával,
májust álmodnak künn az udvaron.
Szobám hideg, szívemben nincs vidám dal,
- a fagy csikorgó léptét hallgatom.
Oly messze vagy most, olyan messze, drágám!
Bár foghatnám meg hűs gyerekkezed…
Milyen álom hulláma ringat árján?
Bezárult ablak két lehunyt szemed.
Foghatnám bár a sorsot vallatóra!
A csillagok megőrzik titkukat.
Az életemet csak szerelmed óvja
s nélküled nem jó, csak a föld alatt.
Az őrült, akit rögeszméje éltet,
hihet csak úgy, ahogyan benned én.
Nem mondom már sohasem hogy sötét lett,
míg van az éjben pislanásnyi fény.
Tudom szívem, hogy most hiszek utolszor
s halálomig kell tartson ez a hit.
Kijut nekem a jóból és a rosszból,
de hiszek – s hiszem: hitem üdvözít.
Mint gyökerükben künn a zúzmarás fák:
szívemben őrzöm szép tavaszunk álmát.
Három szonett
2009. január 11. 23:03, rhumel,
2 komment
Kategóriák:
Árnyak és gyertyafény 1984-1985 Béjaiai szonettek
Címkék:
vers
SZONETTEK NACIRIÁHOZ
18.
HAMMADITA RÓZSA
Naciria, királyok menedéke,
Gouraya lánya, tenger gyöngyszeme,
te voltál hajdan, mondd, a szépek szépe,
El Mansournak illatos jegyese?
Hadd szóljak hozzád, szép arcodra nézve,-
mit elcsúfít az idő sebhelye,
hogy szólván a vers szépséged idézze
s ne látsszék rajta a kor szemete?
Hogy sirassalak, hammadita rózsa,
ki itt fekszel mocskosan, megtiporva,
gyalázatodban is szépségesen
- olyan szépen, hogy zaklatott szívem
a fájdalom szinte marokra fogja,
mint réges-rég egy kamasz-szerelem…
19.
HANYATLÓ CSILLAG
Hová lettek tündöklő palotáid
s minden, amit itt szellem alkotott?
Dicsőségednek már csak romja látszik,
sorsod csillaga hanyatlón ragyog.
Hová lettek a költők és tudósok
és El Mansour, a bölcs fejedelem?
Kalózok törnek rád s vad martalócok,
bordélyház várt rád, nem a szerelem.
Utcáidon kalmárok és kufárok
s az ember-névre nem méltó tömeg,
szájukból ömlik szitok és az átok,
hiába szól az ajkuk szálemet.
Hamis próféták torzított Koránja
hódít s készül a vakhit orgiája…
20.
BABYLON VIZEINÉL
Naciriám, lásd, így lettünk mi társak,
költőd lettem, ki hozzád menekült,
mert megtiportak, százszor megaláztak
- s hogy hittem, az a hitembe került…
Sorsod vizsgálva, saját sorsom látom:
emeltem én is, hajdan palotát
- és kardot is, mikor vélt igazságom
kétségbe merte vonni a világ.
S most itt állok, kifosztva, megtiporva,
ötvenhat évem üszkös romjain,
s vádlón nézek, mint te, a csillagokra:
hová is lettek boldog napjaim?
Siratom sorsod: sorsom siratom
és hallgatom, hogy zúgnak Babylon
vizei és hogyan jajgat a szél.
Agg próféták látomása kísér.
Gyertyafény
2009. január 11. 23:01, rhumel,
Még nincsenek kommentek
Kategóriák:
Árnyak és gyertyafény 1984-1985 Béjaiai szonettek
Címkék:
vers
30.
BÉJAIAI ARABESZKEK
A szélsöpörte alkonyati égre
denevér rajzol arabeszkeket.
Tétovázik a lélek, hogy megértse:
a kusza rajzok mit jelentenek?
Kamaszkorom kihűlt romantikája,
látod, hulló csillagnak bizonyult.
Hadrendjeinket a kor szétzilálta
s devalválódik immáron a múlt.
Szégyen látni a század homlokán a
művészet talmi s bárgyú blöffjeit
s hogy a hatalom és politikája
minden igazat keresztre feszít.
Van-e még, ami a sorsot megkísértse?
Csillagot láttál – nézz a gyertyafénybe.
*Fordította: Decsi László
2009. január 7. 22:36, rhumel,
1 komment
Kategóriák:
Idegen nyelveken
Címkék:
vers
A távolból. Ez lett az előző bejegyzés címe.
Mert újra, mint már annyiszor, megérintett egy feledésbe merülő barátság kimondhatatlanul szép emléke.
Apám Tübingenben járt, 1980-ban, a számára oly kedves Alba Regia Táncegyüttessel. Az ott íródott vers egyik példánya postára került.
(aki ismerte, tudja, bizony mindenből sok-sok, számolhatatlanul sok példány készült azon a kopogós öreg Continentalon, indigókkal persze. Az indigók, írógépek, gép/írásos papírok kora is elveszett a távolban?! Kár.)
Nos, a levélre Pécsett született is nyomban a válasz.
Most, kettőezerkilencben ez a két egymásra felelő vers, a lelkemnek oly kedves, régről, "von der Ferne" felidézett hangulat éppen ideillik, hosszú szünet után, a blog évkezdésére. Mert ha a távolból is, de mindig segít a múlt. Folytatni.
Kedves Jancsi, Pécs, 1980.júl.29.
köszönöm leveledet, nagyon-nagyon örültem neki… s egyben
ígérem, hogy nem leszek rest tisztességesen válaszolni rá.
Eddig csak egy gyors „return”: egy nagyon szép kis verset
olvastam az imént, sajnos, németül íródott; így, hogy meg-
értsem, le kellett fordítani magyarra….
MESSZIRŐL *
Neckarnak partján Rád gondolok én.
Könnyű léptekkel jön a szótlan éj.
Messziről harangok zúgnak alája
mint ifjúkorunk melódiája.
Csöndben csobog a víz, alig mond szót
- de értem már a bölcs öreg folyót.
Madárszó röppen, fájón szíven üt
- és bíbor rózsák nyílnak mindenütt.
Sokszor csókol Benneteket:
Laci
A távolból
2009. január 7. 22:20, rhumel,
Még nincsenek kommentek
Kategóriák:
Idegen nyelveken
Címkék:
vers
VON DER FERNE
Am Neckar-Ufer hab’ ich Dein gedacht.
Mit leichten Schritten kam die dunkle Nacht
und Glocken tőnten von der Ferne, wie
aus Jugendjahren eine Melodie.
Der Fluss murmelte monoton
- und ich verstand die alte Weise schon.
Irgendwo sang noch eine Nachtigall
- und rote Rosen waren überall…..
Tübingen, 1980.