« Zsengékből   Versike, a ríkattató... »

Ifjú házasok 1954.

2009. április 22. 21:12, rhumel, 1 komment

Kategóriák: Szerelmes zsoltár
Címkék: vers

REGGELI IMÁDSÁG

 

Lásd, felvázolta már a láthatárra

a hegyek vonalát a pirkadat,

szobámból surran, ím, az éjjel árnya,

derengenek a jólismert falak,

olszlik az álom zavaros világa

és visszatér a száműzött tudat.

Te még alszol, az álom árja ellep,

feledtél vágyat,bánatot, szerelmet.

 

Az én szívemben lassan felremegnek

dadogva a dédelgetett szavak

s melengetve, mint takaród a tested,

szelíden-halkan megszólítanak.

Mint gyerekkori, régi ima, reszket

szívemben a rorátés áhítat

és míg a nap kel és oszlik az éjjel.

így szólongatlak szívem szép hitével:

„Üdvözlégy nékem feleségem, párom,

ki áldott vagy az asszonyok között,

dajkáljon szelíd anyaként az álom

és béke lengjen hunyt pillád mögött.

Az ébredésed, kedves, egyre várom,

mert véled életembe költözött

a szeretet, amelyben hajdan hittem

és ott fénylik hűséges szemeidben.

 

Felvillannak a friss hajnali fények,

az új nap itt áll, ím, a küszöbön.

Ki benned hisz csak, adj erőt szívének

s én elviselem könnyen, bármi jön.

Megtanultam, hogy mégis szép az élet

s e tanulságot néked köszönöm.

Maradj meg mindig, életemnek párja,

az én világom szép világossága.

Kategóriák

Szerelmes zsoltár

Címkék

vers

Komment

Eddig 1 komment érkezett

  1. mila4651:
    2009. 04. 23. 16:56

    Ez bizony nagyon szép szerelmi vallomás!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.